2013. augusztus 9., péntek

A barack esete a tápláni füzikével

Épp zuhog Kőszegen...
Nemrég értem haza a Tömördi Madárvártáról.
Rettenetesen meleg volt a héten (esetenként 38 fok árnyékban), napközben össze is voltak húzva a madarak fogására szolgáló függönyhálók, de legalább mostmár kicsit enyhébb lesz az idő a következő turnusnak. Remek kis hét volt az idei. Ennek az egyik oka az, hogy meglátogatott minket Yael, egy Izraeli madarász lány, aki éppen európai madarász körúton van.  A blogját ITT találod.
Ő az :)

11 éves kora óta madarászik, 15 éves kora óta gyűrűz. Az utóbbi 2 évben kötelező katonai szolgálatát töltötte, és az ott összegyűjtött zsoldjából most végiglátogatja több európai ország híres madarász területeit. Számomra elképesztő volt, hogy már 22 évesen mekkora szakmai tapasztalattal rendelkezik. Izrael legnagyobb táboraiban volt főgyűrűző, emellett pedig teljesen képben van az európai fajokkal is. Magyarországon hat hétig volt, nálunk, Tömördön töltötte az utolsó hetet. Nagyon érdeklődő, kedves és segítőkész lány. Mivel a tábor angoltudás híján volt így én tolmácsoltam, jó barátok lettünk. Ami azt illeti nekem sikerült elültetnie a bogarat a fülemben egy izraeli madarászással kapcsolatban. Szépen elmagyarázott mindent, hova kell utazni, kivel kell beszélni, mire kell számítan, milyenek az árak. Még palesztin helyeket is ajánlott. Meglepett vele. Nekik, ott a konfliktus, a feszült légkör, a rakéták, bombák mindennnaposak, megtanultak ezzel együt élni. Nagyon is létezik az izraeli-palesztin baratság, az átlag embereknek a folytonos egymást fenyegetés és gyilkolás ugyanúgy elszomorító és szörnyű dolog, mint mondjuk nekem. Mikor ezt írom épp a németország felé tartó gépén ül...remélem ott kicsit jobb idő van, itt még mindig szakad.

Napközben a madaraké a főszerep, este pedig a mókáé :)

A tábor egyébként nem sokat változott, a tó, Vas megye egyetlen természetes állóvize kivételesen tele van, gyakran láttunk kócsagokat, gólyákat a környező falvakból, pettyes és kis vízicsibét, sárszalonkát még fogtunk is, én vörös gémet is láttam. A gyűrűző Góczán Éva volt, szokás szerint a férjével, Józsival ők nyitják a tábort, szuper hangulat szokott kerekedni, remek emberek, rengeteget tanultam tőlük. Szükség lenne ilyen gyűrűzőkre nálunk is...
Az utánpótlásból sincs hiány.

A magyar-izraeli kapcsolatok építésének legjobb módja: élezés családias hangulatban.

A csapatot illetően van itt PhD hallgató, tanár, operatőr, diák, rendőr, az ország minden részéről érkezett madárbarátokból áll. Nekem sikerült kivívnom a legmesszebbről érkező címét. (persze csak Yael után) :)
A nevem héberül a madár felett zölddel.

Éva okítja a fiatalságot.

Mindig szeretek találkozni ilyen, hasonlóan működő emberekkel, ritka, hogy ennyien összegyűlünk. Az emberek mellett pedig ott van a valóban csodás táj. A tömördi csillagok alatt ültögélni, gondolkodni igazán különleges érzés...
Első próbálkozásom hosszú záridővel, a nagy fény alul Szombathely.

Számomra ma véget ért a tábor, holnap utazok haza. A további terveim a bécsi állatkert meglátogatását illetően eltolódnak augusztus végére, vélhetően összekötöm őket a bojnicei és a kassai park meglátogatásával.
Egy biztos, jövőre is visszajövök.

Most jöjjön pár madár, a teljesség igénye nélkül.

Mezei pacsirta (Alauda arvensis)

Rövidkarmú fakúsz (Certhia brachydactyla)

Zöld küllő (Picus viridis)

Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca)

Nagy fülemüle (Luscinia luscinia)

Léprigó (Turdus viscivorus)

Sárszalonka (Gallinago gallinago)

Tövisszúró gébics (Lanius collurio)

Mellettem épp a Kolumbiai junior vízilabda válogatott tagjai csomagolnak ki, most érkeztek a viharban. Szombathelyen nemzetközi verseny van, jó pár ország fiatal sportolói nyüzsögnek most körülöttem, brazilok, kanadaiak, kolumbiaiak, meg egy számomra még ismeretlen banda is. Hát ők sem a szomszédból jöttek...