2012. augusztus 29., szerda
2012. augusztus 23., csütörtök
2012. augusztus 20., hétfő
Madárlátta...
2012-ben ismét ellátogattam a Tömördi Madárvárta táborába, ahol immár 15. éve folyik a madárgyűrűzés az Actio Hungarica rendszerben.
Góczán Éva gyűrűző hetének egyik utolsó madarával
Dr. Bánhidi Péter, a tábor vezetője és Vacak kutya
Fenyves cinege (Parus ater), egy hálóból 5 (!) példány
A nyaktekercs a tábor egyik kedvenc madara,...
...a "produkciójukat" mindenki lencsevégre kapta
A tábor 3. hetében Illés Péter volt a gyűrűző
A Tövisszúró gébics mind a szedőkben, mind a gyűrűzőkben mély nyomot hagyott
Vacak a tábor minden tagjától elvárta a napi dédelgetés-adagot
Vendégünk volt Tersznyánszky Krisztina, a Vas Népe és a Magyar Katolikus Rádió riportere, aki a szedés és a gyűrűzés menetéről,...
... és a tábor történetéről, valamint az Actio Hungarica programról is kérdezett
Következzen néhány tábori életkép...
A nyaktekergető verseny döntőjében...az eredmény sejthető
A végére hagytam a legjavát :)
A tábor történetének második búbos bankája (Upupa epops), egyben a kedvenc madaram, hatalmas élmény volt szedni!
2012. augusztus 9., csütörtök
Mintha hazajöttem volna...
Panyola.
Erről a faluról az emberek 101%-ának a pálinka jut eszébe. (ez így is van rendjén)
De csak ez a messze földön híres nedű?
A válasz: Nem. Az utóbbi években egyre többször a Határmenti Világzenei Fesztivált emlegetik a falu fő vonzerejeként szerte az országban (és a világon). Éppen ezért idén sem maradhatott el ez a csupán két napos, de annál is több élményt jelentő rendezvény. Az idei fesztivál (2012. augusztus 3.-4.) a hetedik volt a sorban, és a legnagyszerűbb fesztivál volt, amin valaha is voltam. Aki viszont még nem járt itt annak tudnia kell, ez a fesztiválmás, mint a többi...
Itt természetes, ha sátorállítás közben egy idős bácsi barátságosan szóba elegyedik az emberrel, az utcán sétálva mindenki ránk köszön, vagy éppen valaki beinvitál az udvarába lekvárt, mézet vagy pálinkát kóstolni.
Az is megeshet (mint e sorok írójának esetében), hogy az embert egy fotó készítése után a képen szereplő nénike behívja, meghatódva elmeséli, hogy mennyire boldog, hogy túl a nyolcvanon még készül róla fotó a "falunapon", és mennyire örül, hogy valakit ilyen fiatalon érdekel az itteniek és a falu élete. A végén már szinte rokoni hangulatban és egy kis lekvár társaságában búcsúztam el. (a néni elvileg a napokban kapja meg a róla készült képet, amit már annyira vár)
Egyszóval a fesztivál egyik legnagyobb erőssége az az utánozhatatlan légkör,a "Panyola Feeling" a családias hangulat.
A másik pedig a zene. A szervezők évről évre a világzene legnagyobbjait hozzák el. Következzen egy kis visszatekintő a teljesség igénye nélkül:
Még a koncertek előtt egy nagyszerű meglepetésben volt részünk. Egy hőlégballon érkezett a fesztiválra, amivel rengetegen emelkedtek a magasba. Ezt persze én sem hagytam ki...
Miután végigpásztáztuk Panyolát és környékét, a szemeket érdemes volt a színpadra mereszteni.
Délután Szalonna és Bandája alapozta meg a hangulatot a magyar népzene csodálatos variációival.
A péntek éjszakába a Fabula Rasa és Szirtes Edina Mókus vezetett be minket, ahol már elindult a fergeteges hangulat, a tánc, a közös ének.
Ez után a már rutinos fellépőként lépett színpadra a Folk Error, akik a fesztivált kezdeteitől állandó vendégei a rendezvénynek, és mindig töretlen lelkesedés fogadja őket. Elég ha annyit mondok: láb nem maradt szárazon.
Aztán jött a szombati nap. Itt aztán volt minden ami szemnek-szájnak-kéznek-lábnak ingere. A kézművesek utcájában sétapálcától pálinkáig, házi szappantól fonott kosárig mindet megtalálhattak az érdeklődők. Pár méterrel arrébb az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület sátránál "Komposzt-totót" tölthettek ki az érdeklődők, ajándékul pedig mindenki virágmagot választhatott. Az E-misszió mellett főttek az igazi finomságok: pörkölt, füstölt csülök, oldalas, na meg a hozzá való itóka nyomta az asztalokat. Itt foglalt helyet a Földgömb Magazin sátra, valamint az eredeti "Panyola Mintha hazajönnél" pólót és a tombolát is itt lehetett beszerezni. Ha átsétáltunk a fesztiváltér másik oldalába, akkor a panyolai Szamosparti Nyugdíjas Klub ínycsiklandó finomságaival (lapcsánka, palacsinta, káposztás/tormaleveles töltike) találhattuk magunkat szembe. Természetesen itt is akadt mivel leöblíteni a finom falatokat.
Ezek után a Szatmár-Beregei Natúrpark sátra következett, ahol a környék természeti értékeivel ismerkedhettünk meg, itt volt lehetőség kipróbálni a szalma-jumpingot is.
A gyönyörű szilvás másik részében a gyerekeké volt a terep, itt kapott helyet a "Pulyasarok", ahol játékok, a Lábita Bábszínház, és még sok más érdekesség várta a fiatalokat.
A fesztiváltér egyik szegletében az Ifjú Botanikusok Baráti Köre és az "Így lesz kerek a világ!" kampány kapott helyet. Jómagam itt voltam önkéntes/fotós. Itt az érdeklődők totót tölthettek ki, minden (!) helyes kitöltő ajándékban részesült (addig senkit nem engedtünk el, amíg nem lett hibátlan a tesztje, tehát nyugodt szívvel írhatnám, hogy mindenkit megjutalmaztunk :)
A fesztivál végén aztán kisorsoltuk a főnyereményt: egy gyönyörű kerékpárt.
(Az "Így lesz kerek a világ!" totóval az interneten is érdemes játszani, hiszen értékes nyeremények várnak gazdára!)
Sok helyen üthették el tehét a látogatók az időt a koncertekre várva...
...és ezek persze szombaton sem maradtak el:
A Cimbaliband nyitotta az estét, akik tanítványaikat is magukkal hozták, több generáció egyszerre mulattatta a nagyérdeműt.
Őket Harcsa Veronika és zenekara követte, akik a vártnál is fergetegesebb hangulatot varázsoltak.
Ezek után jött az általam leginkább várt fellépő, a Besh o droM. A koncertjükön szinte robbant a közönség, mindenki táncolt, vagy énekelte a jól ismert dalokat. Én speciel még a fényképezőt is letettem, csak hogy átadjam magamat a hangulatnak :)
Őket egyik személyes kedvencem, a Meszecsinka követte, a bolgár, balkáni és spanyol ritmusok tökéletes ötvözésére még mindig tömeg rázta a csípőjét, pedig jócskán elmúlt már hajnal három.
Ezek után a baráti poharak mellett nagyszerű beszélgetések következtek egészen...nem is annyira rémlik meddig, hiszen akadt téma bőven :)
A fesztivál nemzetközi népszerűségét mi sem bizonyítja, hogy csak jómagam majd egy tucat külföldivel találkoztam. (Itt érdemes figyelembe venni, hogy egy három folyó övezte, a fővárostól több száz kilométerre található kis faluról beszélünk!). Voltak itt fesztiválozók Ohióból, Franciaországból, Litvániából, Venezuelából és Columbiából is. És persze mind vevők voltak egy kis barátkozásra (nameg a magyar lányokra :)
De persze ahogy azt már említettem Panyola a pálinka hazája is, vegyük hát górcső alá a fesztivált pálinka szempontból: a magán-közvéleménykutatást alapul véve a legnépszerűbb nedű természetesen a szilva volt, de szinte mindenki megkóstolta az almát, és a meggyet is. Voltak különlegességek is (dió, ánizs) igaz ha ezekből akartunk kortyolni, akkor igazán résen kellett lennünk, nagyon fogytak!
Természetesen az árak is változóak. A faluban háztól 3-3500 forint/liter áron kaphatunk szilva vagy almapálinkát, mindez "gyári" változatban 7000 forint/liter áron kezdődik...
Persze a sör is fogyott rendesen, de az ismert márkák felsorolásától kitérnék.
A vasárnap már a pakolás, a sátorbontás jegyében telt. Utoljára végigsétáltunk a falunk, beszélgettünk egy jót Panyolai és külföldi barátainkkal, és elindultunk hazafelé. Közben sűrűn fogadkoztunk, jövőre ismét visszatérünk...
Köszönöm az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesületnek, hogy segítségükkel ott lehettem, tovább a zenészeknek az interjúkért, valamint Muhari Zoltán polgármester úrnak, hogy segítette a csapatunkat, végül, de nem utolsó sorban a falu minden lakójának, hogy ilyen szeretettel fogadtak bennünket.
Erről a faluról az emberek 101%-ának a pálinka jut eszébe. (ez így is van rendjén)
De csak ez a messze földön híres nedű?
A válasz: Nem. Az utóbbi években egyre többször a Határmenti Világzenei Fesztivált emlegetik a falu fő vonzerejeként szerte az országban (és a világon). Éppen ezért idén sem maradhatott el ez a csupán két napos, de annál is több élményt jelentő rendezvény. Az idei fesztivál (2012. augusztus 3.-4.) a hetedik volt a sorban, és a legnagyszerűbb fesztivál volt, amin valaha is voltam. Aki viszont még nem járt itt annak tudnia kell, ez a fesztiválmás, mint a többi...
Itt természetes, ha sátorállítás közben egy idős bácsi barátságosan szóba elegyedik az emberrel, az utcán sétálva mindenki ránk köszön, vagy éppen valaki beinvitál az udvarába lekvárt, mézet vagy pálinkát kóstolni.
Az is megeshet (mint e sorok írójának esetében), hogy az embert egy fotó készítése után a képen szereplő nénike behívja, meghatódva elmeséli, hogy mennyire boldog, hogy túl a nyolcvanon még készül róla fotó a "falunapon", és mennyire örül, hogy valakit ilyen fiatalon érdekel az itteniek és a falu élete. A végén már szinte rokoni hangulatban és egy kis lekvár társaságában búcsúztam el. (a néni elvileg a napokban kapja meg a róla készült képet, amit már annyira vár)
Egyszóval a fesztivál egyik legnagyobb erőssége az az utánozhatatlan légkör,a "Panyola Feeling" a családias hangulat.
A másik pedig a zene. A szervezők évről évre a világzene legnagyobbjait hozzák el. Következzen egy kis visszatekintő a teljesség igénye nélkül:
Még a koncertek előtt egy nagyszerű meglepetésben volt részünk. Egy hőlégballon érkezett a fesztiválra, amivel rengetegen emelkedtek a magasba. Ezt persze én sem hagytam ki...
Miután végigpásztáztuk Panyolát és környékét, a szemeket érdemes volt a színpadra mereszteni.
Délután Szalonna és Bandája alapozta meg a hangulatot a magyar népzene csodálatos variációival.
A péntek éjszakába a Fabula Rasa és Szirtes Edina Mókus vezetett be minket, ahol már elindult a fergeteges hangulat, a tánc, a közös ének.
Ez után a már rutinos fellépőként lépett színpadra a Folk Error, akik a fesztivált kezdeteitől állandó vendégei a rendezvénynek, és mindig töretlen lelkesedés fogadja őket. Elég ha annyit mondok: láb nem maradt szárazon.
Aztán jött a szombati nap. Itt aztán volt minden ami szemnek-szájnak-kéznek-lábnak ingere. A kézművesek utcájában sétapálcától pálinkáig, házi szappantól fonott kosárig mindet megtalálhattak az érdeklődők. Pár méterrel arrébb az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület sátránál "Komposzt-totót" tölthettek ki az érdeklődők, ajándékul pedig mindenki virágmagot választhatott. Az E-misszió mellett főttek az igazi finomságok: pörkölt, füstölt csülök, oldalas, na meg a hozzá való itóka nyomta az asztalokat. Itt foglalt helyet a Földgömb Magazin sátra, valamint az eredeti "Panyola Mintha hazajönnél" pólót és a tombolát is itt lehetett beszerezni. Ha átsétáltunk a fesztiváltér másik oldalába, akkor a panyolai Szamosparti Nyugdíjas Klub ínycsiklandó finomságaival (lapcsánka, palacsinta, káposztás/tormaleveles töltike) találhattuk magunkat szembe. Természetesen itt is akadt mivel leöblíteni a finom falatokat.
Ezek után a Szatmár-Beregei Natúrpark sátra következett, ahol a környék természeti értékeivel ismerkedhettünk meg, itt volt lehetőség kipróbálni a szalma-jumpingot is.
A gyönyörű szilvás másik részében a gyerekeké volt a terep, itt kapott helyet a "Pulyasarok", ahol játékok, a Lábita Bábszínház, és még sok más érdekesség várta a fiatalokat.
A fesztiváltér egyik szegletében az Ifjú Botanikusok Baráti Köre és az "Így lesz kerek a világ!" kampány kapott helyet. Jómagam itt voltam önkéntes/fotós. Itt az érdeklődők totót tölthettek ki, minden (!) helyes kitöltő ajándékban részesült (addig senkit nem engedtünk el, amíg nem lett hibátlan a tesztje, tehát nyugodt szívvel írhatnám, hogy mindenkit megjutalmaztunk :)
A fesztivál végén aztán kisorsoltuk a főnyereményt: egy gyönyörű kerékpárt.
(Az "Így lesz kerek a világ!" totóval az interneten is érdemes játszani, hiszen értékes nyeremények várnak gazdára!)
Sok helyen üthették el tehét a látogatók az időt a koncertekre várva...
...és ezek persze szombaton sem maradtak el:
A Cimbaliband nyitotta az estét, akik tanítványaikat is magukkal hozták, több generáció egyszerre mulattatta a nagyérdeműt.
Őket Harcsa Veronika és zenekara követte, akik a vártnál is fergetegesebb hangulatot varázsoltak.
Ezek után jött az általam leginkább várt fellépő, a Besh o droM. A koncertjükön szinte robbant a közönség, mindenki táncolt, vagy énekelte a jól ismert dalokat. Én speciel még a fényképezőt is letettem, csak hogy átadjam magamat a hangulatnak :)
Őket egyik személyes kedvencem, a Meszecsinka követte, a bolgár, balkáni és spanyol ritmusok tökéletes ötvözésére még mindig tömeg rázta a csípőjét, pedig jócskán elmúlt már hajnal három.
Ezek után a baráti poharak mellett nagyszerű beszélgetések következtek egészen...nem is annyira rémlik meddig, hiszen akadt téma bőven :)
A fesztivál nemzetközi népszerűségét mi sem bizonyítja, hogy csak jómagam majd egy tucat külföldivel találkoztam. (Itt érdemes figyelembe venni, hogy egy három folyó övezte, a fővárostól több száz kilométerre található kis faluról beszélünk!). Voltak itt fesztiválozók Ohióból, Franciaországból, Litvániából, Venezuelából és Columbiából is. És persze mind vevők voltak egy kis barátkozásra (nameg a magyar lányokra :)
De persze ahogy azt már említettem Panyola a pálinka hazája is, vegyük hát górcső alá a fesztivált pálinka szempontból: a magán-közvéleménykutatást alapul véve a legnépszerűbb nedű természetesen a szilva volt, de szinte mindenki megkóstolta az almát, és a meggyet is. Voltak különlegességek is (dió, ánizs) igaz ha ezekből akartunk kortyolni, akkor igazán résen kellett lennünk, nagyon fogytak!
Természetesen az árak is változóak. A faluban háztól 3-3500 forint/liter áron kaphatunk szilva vagy almapálinkát, mindez "gyári" változatban 7000 forint/liter áron kezdődik...
Persze a sör is fogyott rendesen, de az ismert márkák felsorolásától kitérnék.
A vasárnap már a pakolás, a sátorbontás jegyében telt. Utoljára végigsétáltunk a falunk, beszélgettünk egy jót Panyolai és külföldi barátainkkal, és elindultunk hazafelé. Közben sűrűn fogadkoztunk, jövőre ismét visszatérünk...
Köszönöm az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesületnek, hogy segítségükkel ott lehettem, tovább a zenészeknek az interjúkért, valamint Muhari Zoltán polgármester úrnak, hogy segítette a csapatunkat, végül, de nem utolsó sorban a falu minden lakójának, hogy ilyen szeretettel fogadtak bennünket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)